JOHN NORRIS: Hello, üdvözlégy. Üdvözlégy- modhatnád, gondolom.
BRITNEY SPEARS:Tudom, nagyon izgalmas itthon lenni, szülõvárosomban.
JOHN: Ez klassz, különleges számodra?
BRITNEY: Igen, oh Istenem, igen.
JOHN: Valami különlegeset terveztél a ma esti show-ra?
BRITNEY: Mm, nem, nem igazán. Csak egy csomót fogok a közönséggel beszélni, mert, tudod, mert a családom és az összes barátom ott van. Üvöltözni fognak értem. Nagyon izgatott vagyok.
JOHN: Nos, amint tudod, eltöltöttünk egy napot Kentwoodban, visszanéztünk a múltadba, találkoztunk néhány családtaggal, illetve baráttal. Te...mindenek elõtt, hadd beszéljünk arról, hogy milyen ilyen, ilyen kis faluban felnõni, mint ez. Egy csomó ember azt gondolhatná, hogy nagyon szívós lehet, tudod, kitörni innen, és azt csinálni amit te csináltál. Mennyire volt mindez szívós?
BRITNEY: Nos, ez nagyon nagyon idegen volt, mert, az volt, hogy mindig én mondtam anyunak:" Gimnasztikára, tornára, énelórákra akarok menni", tudod, és, tudod, az emberek azt mondogatták:" Viszed a gyerekedet New Yorkba?", érted? Mert olyan furcsa volt, hogy én ilyen kis falucskában lakom, de nagyon hálás vagyok, amiért egész végig olyan segítõkészek voltak. Csak azt tudták, hogy ez volt, amit csinálni akartam és extra mérföldeket utaztak csak azért, hogy gyámolítsanak. Szóval, nagyon boldpg vagyok emiatt.
JOHN: Mi a legjobb és a legrosszabb dolog abban, ha az ember Kentwood-ban nõ fel?
BRITNEY: A legjobb és a legrosszabb dolog? Hát, a legjobb az az, hogy, tudod, úgy értem, csak az hogy, tudok...ez az otthonod, tudod? Ott van a te...a nagypapám, és a ,a nagymamám és csak egy házzal arrébb kell mennem, ha akarok, és ha õ csinál valamilyen fincsi tésztát, vagy valamit tudod? It's just so laid back. De ugyanakkor, hm, mindenki tud a dolgaidról. Ez a rossz dolog benne. Mindenki, tudod, beszél, tudod, a hátad mögött beszél és ilyesmik. És, hm, amikor hazajövök néha tulajdonképpen titokban kell tartanom, mert õk, nagyon sok ember csak, tudod...
JOHN: Aljas?
BRITNEY: Oh igen, oh igen.
JOHN: Nem tudsz többet a Sonic-nál lógni, mint azelõtt?
BRITNEY: Oh de, de, tudok. Igen, én és az unokatesóm, Laura Lynn, mindig felmegyünk a Sonic-ba...
JOHN: Tehát most, tudom, hogy karácsonyra hazamentél, Kentwoodba, ugye? Máshogy reagáltak most az emberek? Úgy értem, hogy máshogy bánnak veled azok után, ami minden történt veled az elmúlt 6 hónapban?
BRITNEY: Nem, úgy értem, egy csomó olyat mondanak, mint "Gratulálok", tudod, "Nagyon örülök a sikereidnek", és efféléket, de nem, mert a barátaim olyanok, mint a testvéreim, tudod? Szóval, úgy értem, amikor hazamegyek, azt mondják, "Oh, menjünk és csinljuk ezt, csináljuk azt..." Ez teljesen normális. Nekem kell amiatt aggódnóm, hogy esetleg, tudod, máshogy bánnak velem. Mert egész életemben ismertem õket. Velük nõttem fel, úgyhogy...
JOHN: Gondolod, gondolod, hogy a kis falu környezete, a kis faluból származó gyökerek, segítenek, amíg elmész különbözõ helyekre, látsz egy csomó mindent a világból, szemben azzal, mintha mondjuk vad gyerekként nõttél volna fel, például Manhattanben?
BRITNEY: Azt hiszem igen, szerintem én inkább a földön járok, s nem a fellegekben, tudod, és én tudom, hogy mit akarok az élettõl, és én, tudod, a viselkedésem nagyon, tudod, erõs, kitartó vagyok, és vannak fontosabbnak találom azokat a biztos dolgokat, melyekben hiszek és azt hiszem, ez segített, tudod, hogy ilyen kis faluban nõttem fel.
JOHN: Beszélgessünk arról, hogy biztos vagyok benne, hogy vannak konzervatív típusú emberek egy kis faluban. Volt köztük olyan, aki azt gondolta, hogy "Hú, tudod, miért engeded a lányodat olyan rossz dologgal foglalkozni, mint a zene-ipar?"
BRITNEY: Tuti, hogy voltak. Úgy értem, mert az anyukám, tudod, néha mondogatta, hogy "Tudod felhívott egy hölgy, és azt mondta, 'Mit nem csinálsz, felküldöd a gyermekedet New Yorkba és...' ." Tudod, ez egy nagyon õrült dolog volt, de minden...
JOHN: Egy idegen vagy...?
BRITNEY: Csak egy barát.
JOHN: Szóval volt mondanivalójuk az üggyel kapcsolatban....
BRITNEY:Igen, de ez nagyon furcsa volt, mert hirtelen, 6 hónappal késõbb - felküldik a gyerekeiket, tudod, és próbálják, tudod, szóval nagyon vicces volt.
JOHN: Érzed, úgy érzed, hogy "inspiráltad és inspirálod" a többi gyereket Kentwoodban és mindenhol máshol?
BRITNEY: Nagyon remélem. Remélem, hogy, tudod, ha van valami különleges bennük, tudod, tehetséges énekléssel, táncolással, vagy színéskedéssel vagy akármivel kapcsolatban, és tudod, Isten megajándékozta õket ,hogy jól tudják azt csinálni, akkor azt kéne csinálniuk, tudod, küzdeni érte, és próbálkozni, tudod, megmutatni a világnak.
JOHN: Meg kell mondanom, hm, teljessen meg voltam döbbenve, és nagy on meglepett, hogy amikor beszélgettem az anyukáddal arról a periódusodról, amelyben ti, haverok elmentetek New Yorkba és az off Broadway-en szerepeltetek, és, hogy õ, nem tûnt túl aggódónak, nem aggasztotta, tudod, hogy fiatal lány a nagy városban és, elismerte, veled ment, de, hm, úgy tûnt, abszolút gyámolító volt veled szemben.
BRITNEY: Oh igen, teljes mértékben. Oh, a mindenit, igen. Az apukám és a családom és mindenki nagyom drukkolt egész végig. És ez nagyon különleges volt mert ez nagyon kemény volt eleinte, tudod, New Yorkban lenni kislányként de akkor el kezdtem a suliba járni, és újabb barátaim lettek, és fontosabb dolgokat csináltam azért, hogy jól érezzem magam. Szóval, igen, megérte.
JOHN: Tulajdonképpen te szerencsés vagy, amiért ilyen melletted álló szüleid vannak. Mert biztos vagyok benne, hogy vannak sokkal szívósabb emberek,nem?
BRITNEY: Igen, igen.
JOHN: Úgy tippelem õk meg voltak gyõzõdve, mert te már nagyon sokat tettél ezelõtt is a siker érdekében. Gondolok például a MMC-ra ...Úgy értem, neked voltak már azelõtt is sikereid.
BRITNEY: Igen, igen és az õrületbe kergettem anyut azzal, hogy mindig énekeltem, és õ azt mondogatta "Istenem, nweki énekelnie kell.", Tudod, a hair-spray-vel a tükör elõtt.
JOHN: Mondott valamit azzal kapcsolatban, hogy nehéz volt elcsendesíteni. Volt valamilyen ideálod, akit fölül akartál múlni, akit sokat hallottál, hogyan nõtt fel?
BRITNEY: Igen, Whitney Houston, oh Istenem. Imádtam. És Madonna, tudod, a "Like a Prayer"-ben és a többiben. Prince, és oh Isten...Mariah Carey.
JOHN: Tehát volt...Azt olvastam, valami, amit olvastam mostanában valahol, hogy a templomban, 4 évesen volt az elsõ nyilvános fellépésed?
BRITNEY: Nem is emlékszem!
JOHN: És azt írták a "What Child Is This" volt?
BRITNEY: Igen, és láttam róla a video felvételt. A fejemet a kamera felé fordították, így, mert nagyon ideges voltam. Nagyon cuki volt.
JOHN: Oh, szóval egy kazetta tanúsítja mindezt?
BRITNEY: Igen.
JOHN: Oh, hú, nagyon szeretném látni....
BRITNEY: Oh uramisten!
JOHN: Szóval, hm, emlékszel olyan pontra, amikor azt mondtad:"Igen, ez az, amibõl karriert akarok csinálni."?
BRITNEY: Talán, hm, az, amikor a Mickey Mouse Club-ban rájöttem, hogy különlegesen imádom a zenét, mert concertjeink voltak, és a felvevõ stúdióban kellett lennünk és egyszerûen szerelmes voltam a zenébe. És ez volt az, amikor rájöttem, hogy ezért akarok küzdeni. De amikor a showt eltörölték, hm, hm szomorúan, hazamentem és csak egy normális gyerek lettem, tudod. És úgy éreztem "Megint elõ akarok adni és visszautazni". És volt ügyvédem, Larry, New Yorkban és én felutaztam megint és a pop zene visszatért és igazán volt értelme. Így aztán elmentem a Jive recordshoz és õk leszerzõdtettek.
JOHN: Körülbelül másfél éve?
BRITNEY: Aztán....igen, igen.
JOHN: Tehát, mi...milyen volt hazajönni akkor Kentwoodba? Mert, úgy értem, azelõtt New Yorkban voltál, Orlandoban, aztán pedig visszakerültél ebbe a relatívan kicsi faluba és a normál, tudod, tini-életbe....ez olyan...nem éreztél nyugtalanságot?
BRITNEY: Hm, nem igazán, mert a Mickey Mouse Club nagyon kényelmes volt. Õk tényleg elkényeztettek téged. 6 hónapig dolgoztál, aztán 6 hónapra hazautaztál. Szóval, most, ez az álmom és ez az, amit akarok csinálni, de ez sokkal õrültebb, mint az. Szóval, amikor hazajöttem, egy kicsit más volt, mert azelõtt megvolt a kis idõbeosztásom és a fontosabb dolgok, amiket meg kellett csinálnom minden nap. De nagyobbik részében ez is normális volt. Meg voltam elégedve.
JOHN: De akkor, ott volt az a pont, muszáj volt, hogy legyen ott egy pont, amikor azt mondtad "Valamit kell csinálnom, mert a Mickey Mouse Clubbefejezõdött..."
BRITNEY: Oh, oh igen. Akkor, igen, teljes mértékben. Hazamentem és körülbelül egy év és azt mondtam "Eh!". Énekelni akartam és fellépni, mert ami ebben a kis faluban fellépési lehetõség volt, az nem volt elég. Így fel vettem a kapcsolatot az ügyvédemmel és istenem, félelmetes idõ volt.
JOHN: Na most, rajta keresztül találkoztál Max Martin-nal és a svéd emberekkel, akikkel dolgozol?
BRITNEY: Õk jeleztek elõször.
JOHN: Rendben. Milyen volt ott lenni és dolgozni?
BRITNEY: Az volt az elsõ alkalom, amikor tengerentúlon voltam, így aztán fenomenális volt. Nagyon, nagyon kellemes volt. De nem tudtam túl sok mindent látni Svédországból, mert a stúdióban voltam mindig. Amikor odamentem, 3 dalt vártak el tõlünk, hogy felvegyünk 10 nap alatt, de nagyon jól dolgoztunk együtt Max csapatával, és azt mondogatták:" Szeretném, he megcsinálnánk ezt a dalt, szeretném, he megcsinálnád ezt a dalt." Így aztán majdnem a fél albumot ott vettük fel és nagyon sok munkát befejeztünk. Szóval, boldog voltam a dolgokkal.
JOHN: Úgy érzed, van igazi különbség az album svéd illetve amerikai fele között? Hallasz köztük különbséget?
BRITNEY: Igen, hallok különbséget de jól összeillenek. Tudod, nagyon jók, így együtt szerintem. Max csapata miatt van benne egy kis európai pengés.
JOHN: Asszociáltak az emberek más emberekre, akivel együtt dolgozott, Ace of Base, meg mások?
BRITNEY: És N'Sync és Backstreet Boys, igen. Vele dolgoztam elõször és, tudod, és akkor jöttünk rá "Oh, van itt valamink..." Õ egyszerûen brilliáns. Az õk segítségével jutatottam el egy következõ szintre. De igen, a csapata inkább amerikai. Egy kicsit félelmetes.
JOHN: Meglepett az, ahogyan a "...Baby One More Time" berobbant vagy jó érzésed volt, hogy ezzel a dallal kezdtél?
BRITNEY: Hát, reméltem és álmodtam errõl....
JOHN: Gondoltad, hogy ez lesz az a dal, amivel át fogsz törni?
BRITNEY: Oh igen, teljes mértékben. Az elsõ alkalommal, amikor a stúdióban hallottam a dalt, azt mondtam: " Ez a dal, tudod, ez lesz az." Nagyon izgatott voltam. És aggódtam, mert, tudod 1 ven keresztül dolgoztam, és abban reménykedtem, azt akartam, hogy tényleg jó legyen. De amikor debütált azt gondoltam "Óóóóh". Nagyon meg voltam rendülve.
JOHN: Van másik kedvenc, személyesen kedvenc dalod az albumról?
BRITNEY: Igen egy lassú dal, aminek az a címe: "From the Bottom of My Broken Heart." Ez egyszerûen egy gyönyörû dal. Az elsõ szerelemrõl szól és, tudod, minden lány tud vele azonosulni.
JOHN: Ha jól értelmezem a dolgot, volt egy olyan kapcsolatod, melynek a karriered vetett véget, igazam van?
BRITNEY: Aha.
JOHN: Csak azért, mert nehéz volt megtartani...
BRITNEY: Igen, mert amikor folyamatosan utazgatsz, egyszerûen nincs idõda sok dolog miatt a kapcsolatra. Úgy értem, otthon vagyok, mondjuk, 6 hetente, tudod? Még annyiszor se, mostanában. És nagyon nehéz kapcsolatot kialakítani, no meg ott van a bizalom dolog. Ha nem bízik meg benned, akkor nincs semmi, tudod, pozitívum. Egyszerûen nem vagy rá képes. És én még fiatal vagyok, és élni akarok.
JOHN: Nem igazán hiányolod, ugye? Úgy értem, annyi minden más van az életedben jelenleg.
BRITNEY: Nem, nem hiányolom.
JOHN: Rendeben. Hm, örülök. A másik dal, amirõl kérdezni akartalak, az a "Soda Pop", ami tulajdonképpen egy reggae-orientált dal. Kinek a dala?
BRITNEY: Eric Foster dala volt. Igen, ez olyan, mint egy parti-dal. Ez a dal olyan, tudod, mint mikor elkészülsz, mielõtt elmész valahová bulizni este. Igen, Mikey Bassie, benne megvan az a reggae dolog. Ez egy jó kis parti-dal. Szeretem ezt a dalt.
JOHN: Most pedig, a következõ kislemezed a "Sometimes" lesz, nemde? Valamit mondanál a dalról, vagy a hozzá készülõ kliprõl?
BRITNEY: Jelenleg gondolkozunk a témán, de még nem találtuk meg a megfelelõt, mert nagy, nagy, nagyon klasszat akarunk csinálni. Szóval, még keresgélünk. De lehetséges, hogy a ...Baby One More Time-hoz hasonló lesz, sok tánccal. De a következõ szinthez méltót szeretnénk. Igen, nagyon izgatott vagyok emiatt, mert ez egy közepes tempójú dal---tudod, ez egy nagyon, nagyon jó dal.
JOHN: Mit gondolsz, mennyiben járult hozzá a ...Baby One More Time klipje a dal sikeréhez?
BRITNEY: Oh, azt hiszem, nagyon sokat segített, mert ez, tudod, aróól szól, hogy a lányok a suliban vannak, ezzel minden lány tud azonosulni, és unatkoznak. Ki akarok végre menni az iskolából. És kijutunk, és kint vár a tánc, és ez érdekesebbé teszi és van benne egy másik cselekményszál, hogy én akarok egy fiút, vissza akarom szerezni. Szóval, igen, azt hiszem jelentõsen hozzájárult a sikerhez.
JOHN: Meg vagy elégedve a visszhanggal? Elolvasod a rólad írt cikkeket? És meglepnek téged, vagy nem?
BRITNEY: Tényleg nem olvastam még semmit el. Úgy értem, nem igazán. Mert igazából megmutatják nekem a jókat. Nem olvastam még egy rosszat se.
JOHN: Én se láttem még túl sok igazán negatívakat.
BRITNEY: Remek, remek. Örülök, hogy ezt hallom.
JOHN: Nem különösebben érdekelnek téged, mi?
BRITNEY: Hát nem, úgy értem, a kritika mindig is kritika lesz, tudod? Engem pedig az érdekel, hogy mit hall a közönség, mit szeret és mit akarnak.
JOHN: Ok. Még térjünk vissza Kentwoodra egy kicsit, mielõtt még elfelejteném. Hallottam egy-két öreg történetet a barátaidtól és a családodtól, amit szeretném, ha te is elmondanál. Hallottam egy történetet, hogy indultál egy futó-versenyen és nem hallottad meg a pisztoly-lövést? Ez mindennapinak hangzik? Nincs kedved kidolgozni ezt a történetet?
BRITNEY: Hát, ott álltam, teljesen felkészülve, hogy elrugaszkodjam a futáshoz, és nagyon gyors volt az egész és csak lövött egyet és én meg... (kifejezéstelenül néz)
JOHN: Nagyon hirtelen jött az egész.
BRITNEY: Igen! Nagyon gyors volt a pasi, én meg azt gondoltam "Oh, hát." Nagyon zavart voltam.
JOHN: Beszéltem a 3.osztályos tanároddal, aki azt mondta, hogy odaadtad a perbeli meghatalmazásodat mielõtt el kellett menned fellépni. Elõvetted és odalökted neki, erre emlékszel?
BRITNEY: Nem, nem emlékszem erre. Oh, nem hiszem el, hogy ezt csináltam, oh jézusom.
JOHN: Bryan, tipikus báty...Meglérdeztem "Milyen volt a felcseperedése?" erre õ " Alapvetõen egy fájdalom."
BRITNEY: Oh, bármi. Õ volt a fájdalom! Úgy értem, túl oltalmazó típus, aki nagyon jó, bár ezt várod el egy idõsebb fiútestvértõl.
JOHN: Igen? Ez elég viccesnek hangzik így, mert megkérdeztem: " Nem aggódsz egy kicsit amiatt, hogy kint van a nagyvilágban?" Erre õ azt mondta: "Oh nem, tudod, megbízom benne meg minden." De õ még mindig...?
BRITNEY: Igen, de amikor hazajövök, ez mind teljesen más. Tehát megbízni megbízik bennem, mert alapjába éve nem tehet semmit ellene, érted? Így aztán amikor hazajövök, egyfolytában azt mondogatja: "Hova mész? Mit csinálsz?"
JOHN: Mintha olyan bajba kerülhetnél itt, Kentwoodban, amibe New Yorkban vagy L.A.-ben nem.
BRITNEY: Pontosan.
JOHN: Azt is mondta, hogy alapvetõen õ tanított meg mindenre amit tudsz.
BRITNEY: Oh, ok.
JOHN: Azt hiszem, csak meg akart róla bizonyosodni. Mellesleg láttam a baba-gyûjteményedet. Hosszú ideje gyûjtöd õket?
BRITNEY: Oh igen, minden Karácsonyra kapok egyet. Szerelmes lettem a babákba. Igen.
JOHN: Alig van hely a szobádban.
BRITNEY: Tudom! Azt hiszem be kéne szereznem valami kabinett féleséget, hogy át tudjam rámolni õket, mert..a szobám olyan kicsi, és mindenhol ezek a babák vannak!
JOHN: Láttam egy pár képet a Mickey Mouse Club-ról...
BRITNEY: Oh, tényleg?
JOHN: Egy nagyon kicsi Justin Timberlake-et, olyan, 8 éves lehetett vagy mennyi?
BRITNEY: Mm, talán 12, oh uramisten. Nagyon picik voltunk. Olyanok voltunk, mint a kisbabák.
JOHN: Tudom, igazad van. Furcsa, amikor újra látod azokat a képeket?
BRITNEY: Oh igen! Én egy igazi bébi voltam. És azt gondoltam, hogy, szóval, tudtam mindent. Most is tudok.
JOHN: De azt mondtad, volt néhány nagyon nagyon sikeres tagja is a Mmc-nak. Keri Russell, aki a Felicity-nél van.
BRITNEY: Igen, Felicity, Justin és J.C. Ryan Gosling, aki most a FOX-nál van, az új Herkulesen dolgozik. Azt hiszem, ennyi. És Christina Aguilera, õ az RCA-hez van szerzõdtetve és nemsokára ki for jönni az albuma.
JOHN: Amikor mostanában hazamész és bemész abba a szobába, ahol felnõttél, akkor az jó érzés, vagy azt érzed "Hú, ez még mindig része az életemnek?"
BRITNEY: Oh, ez nagyon jó! Csak látom az ágyamat, és egybõl elalszom. Imádom az ágyamat és a legyezõmet. Nagyon otthon-szeretõ ember vagyok, mindenem ott van, ahol annak lennie kell, tudod. Imádok a szobámba menni.
JOHN: Úgy hallom, Jamie Lynn félig-meddig elfoglalta a szobádat.
BRITNEY: Mert az összes babám máshol van és én meg...ah! Mindenemnek megvan a maga helye, nagyon rendszeretõ vagyok.
JOHN: Igen. You a Virgo?
BRITNEY: Nem..
JOHN: Oh, ok...csak mert tõlök várják el, hogy igazán...
BRITNEY: Nem, nyilas vagyok.
JOHN: Oh, tényleg?
BRITNEY: Igen.
JOHN: Azt hallottam, hamár a húgodról van szó, hogy jeleit mutatja annak, hogy hasonló tervei vannak, mint neked.
BRITNEY: Igen, énekel! Tényleg tud énekelni. Nagyon furcsa, mert amikor én voltam ilyen fiatal, nagyon csöndes, félénk voltam, de amikor elõször találkozol vele, ugyanilyen, de igazából uramisten...
JOHN:Azt mondogatta nekem, "Igen, uram." Azt akarnám mondani neki "Nem vagyok az apád, kérlek!"
BRITNEY: Tudom, ez valami déli dolog lehet. Mert én is azt mondom mindig, hogy "Igen, uram", meg "Igen ma'am". De igazaából õ nagyon, tudod, nagyon vad gyerek. Tele van energiával, és személyisége van, szóval nem lehet megmondani neki, hogy mit tegyen.
JOHN: Vannak más emberek Kentwoodban, akiket te inspiráltál, mit gondolsz?
BRITNEY: Mm, remélem, igen. Úgy értem, láttam már pár gyereket, akik azt kérdezték tõlem " Oh Britney, nem adnál nekem ének órákat?". Ez nagyon cuki. Nagyon édes és szerintem õk tényleg akarnak énekelni.
JOHN: Ha visszagondolsz a felcseperedésedre abban a házban, és abban a faluban, mindig optimistán azt gondoltad, hogy valami ilyesmi for történni?
BRITNEY: Igen, azt hiszem ez mindig megvolt bennem.
JOHN: Az akarat?
BRITNEY: Igen, akartam ezt, nagyon, nagyon piszkosul,tudod? De ,mm, volt náha olyan, hogy arra gondoltam, ez egy fantázia-világ, amiben élek. De aztán mindig félretettem ezt a gondolatot. Mindig küzdeni forgok ezért, és ha sikerül, akkor jó, de ha nem, akkor hát nem.
JOHN: Nagyon sok ember beszélt arról, hogy az elmúlt év a fiú-együttesek éve volt itt Amerikában. Hirtelen visszajöttek. Sok ideig nehéz volt nekik, most Backstreet, N'Sync. És valamikor mostanság azt olvastam, hogy ez az év a fiatal lányok éve lesz, például a tiéd. De, mindemellett egy csomó együttesé is, pl B* Witched vagy Cleopatra, mindegyikük jön fel. Te is úgy látod, hogy ez történik? Szeretnéd ha ez lenne?
BRITNEY: Igen, szeretném, nagyon szeretném, igen. Úgy értem...Úgy értem, azt hiszem, ez csak egy periódus, yk , meg a hirtelenség. Azt hiszem, ez nagyon furcsa, hogy ott volt a New Kids on the Block, akik nagyon nagyok voltak, és lecsúsztak, és az egész csak egy periódus...Rendben, rendben, mindenesetre nekem jól jönnek.
JOHN: Spice Girls? Nekik?
BRITNEY: Oh, imádom a Spice Girls-öt, igen, igen. Imádom õket mindenestül, tudod...

JOHN: Igen, nagyon jópofák. És ha már a fiú-csapatoknál tartunk....Néhányan az 'N Sync-re asszociálnak rólad. Ez elõnyös, vagy érezted néha úgy, hogy " Most már ki kell lépnem az 'N Sync árnyékából?
BRITNEY: Mm, azt hiszem, az, hogy az elõzenekarjuk lehetek, nagyon, nagyon jó. Remélhetõleg, tudod, egyszer majd lesz saját turném. Ez egy nagy álmom. De, per pillanat, azt hiszem ez, tudod, nagyon, nagyon jó, és a fiók nagyon, nagyon klassz srácok. Az egyetlen dolog, ami miatt nagyon aggódtam, azok a lányok voltak, hogy talán féltékenyek lesznek, amiért én lépek fel elõször és azt mondják " Ki ez a lány? Tûnj el a színpadról, mi az 'N Sync-et akarjuk!" De a közönség nagyon gokékony volt eddig.
JOHN: És, ha már a féltékenységnél tartunk, véglegesen tisztáznunk kéne- mert tudom, hogy már legalább milliószor válaszoltál erre a kérdésre- azt a folyamatosan terjedõ és újra meg újra megjelenõ pletykát rólad és Justin-ról.
BRITNEY: Nem, ez nem igaz. Nem, nem, õk olyanok nekem, mint a bátyáim. Igen.
JOHN: Õt és J.C.-t régebbrõl ismered.
BRITNEY: POntosan, pontosan, úgy tippelem, ezért gondolják azt, mert mi mindannyian szerepletünk, tudod, a Mickey Mouse Club-ban szóval õk ezt vállalják.
JOHN: Szóval nem valaki a baráti körbõl szellõztette meg a pletykát, vagy valami ilyesmi?
BRITNEY: Nem tudom, honnan indult.
JOHN: Nos, kevesebben kérdezik ezt mostandág, így gondolom egy kicsit kezd letûnni a listáról ez a kérdés. De a lényegre térve, ezek a fiúk, N' Sync és Backstreet Boys mindig megkapják a kérdést " Úgy érzed, folytatod a New Kids tradícióját??". A név, amit hallani szoktam veled kapcsolatban ebben a tekintetben, Debbie Gibson. Gondolod, hogy van helye kapcsolatba hozásnak vele és amit õ..
BRITNEY: Úgy gondolom, az emberek azért mondják ezt, mert õ is pop zenét játszott és õ is fiatal volt. Az én zeném teljesen más. Sokkal élsebb, tudod, mi ketten teljesen mások vagyunk, így nem látom, mért gondolják ezt az emberek. Szerintem csak akarnak valamit mondani...
JOHN: Szóval, amikor leültünk néhány barátnõddel Kentwoodban, azt mondták, hogy Britney Spears soha, soha nem volt randik hiányában. Igaz ez, ledöntötték ezzel a falat?
BRITNEY: Neeeeeeeeeeem!!!!!Nem igaz! Igazából soha nem is randiztam. Találkoztam fiúkkal, de csak, mint barátok. Így ugyanis szórakozhattam néha, igen.
JOHN: Mert azt mondtam, a faluban 2225 ember van összesen. Elõbb vagy utóbb kifogytál volna a fiúkból. Erre õk " Nos, vele ez nem fordult elõ!"
BRITNEY: Nem, nem, én csak, mm, volt egy csomó fiú haverom.
JOHN: Hogyan bánsz a fiúkkal és a srácokkal, akik talán rád várnak a show után és írnak neked levelet vagy küldenek...Mindenfajta õrült ajándékot kapsz?
BRITNEY: Mm, igen, de mind nagyon, nagyon édesek és még nem kaptam egyet se, ami különösebben szeszélyes lett volna. Ez jó, mert nem szerettem volna azokat. De ezidáig nagyon kedvesek voltak.
JOHN: Magyarul nem volt még olyan helyzet, amikor úgy érezted kellene egy testõr?
BRITNEY: Egyszer volt, amikor otthom voltam és ez a bizonyos srác eljött hozzám, de kb másfél tömbbel arrébb parkolt. Hála istennek, nem egyedül voltam otthon. Szóval jött és kopogott az ajtón, én meg azt mondtam "Oh uramisten." és nagyon is szeszélyes volt, nem éreztem jól magam. De csak ez történt idáig.
JOHN: A jó oldala ennek a sikernek, úgy képzelem el, hogy mivel ott van az a sok lány a közönség soraiban, olyan vagy nekik, mint egy modell. Úgy értem, kapsz leveleket azzal, hogy adj tanácsokat?
BRITNEY: Igen, de fõképp arról, hogy hogyan válok a show biznisz részévé meg effélék. Szóval, ez semmi és voltak már problémáik, de semmi komolyabb.
JOHN: Nos, teljesen meg voltam döbbenve ma, amikor parkoltunk, és láttam, hogy ott álltak egymás hegyén hátán az autõk, olyan feliratokkal, mint "Szeretünk Britney!" Elég furcsa volt. Ez biztos speciális számodra olyan faluban élni, ahol a közösség nagyon feszes. Ahogy mondtad, õk is részei a téged érintõ biznisznek,de...
BRITNEY: Igen, de amikor hazamegyek, az olyan, tudod, hogy mindenkihez mehetsz. Mert mindenki olyan neked, mint a családod vagy szomszédaid és ez néha egy kicsit félelmetes is.
JOHN: Te valaha, mint egy rajongó, mint egy felnövõ gyerek, csináltál jeleket és mentél el koncertekre valamilyen egyéni elõadó miatt?
BRITNEY: Nem, nem igazén. Soha nem voltam egy a sok közül......Úgy értem, kiraknék egy posztert az egyik emberrõl valamelyik TV showból, de soha nem voltam az a típus, aki megõrül és üvöltözik, és da da da da. Soha nem voltam ilyen. Nem tudom miért, talán kimaradtam ebbõl.
JOHN: Most pedig, beszéljünk arról, hogy , szóval, öt év eltelik. A pop zene és az, hogy énekes vagy feltétlenül az, amit csinálni akarsz, vagy szeretnéd inkább egyesíteni , mondjuk, a színházzal. Tudom, hogy azelõtt is szerepeltél színházban. Vagy inkább továbbra is folytatnod kéne a hangfelvételek készítését?
BRITNEY: Azt akarom, hogy a zene mindig is része legyen az életemnek. Mindig is a része lesz, olyan ember szeretnék lenni, akinek minden alkalommal új albuma jelenik meg. Egyelõre a zenémre akarok koncentrálni, és ha, mondjuk, egy film, vagy valami ilyesmi jönne, elvállalnám. De a zene lesz mindig is a legfontosabb munkább. Mint Madonna. Nagyon tisztelem õt, mert minden alkalommal változik, és én ezt nagyon nagyra becsülöm.